Szóval... szingli élet, ugye? Főleg, amikor valami baj van a lakásban, és egy vízvezeték-szerelőre vagy rászorulva. Mert mi történik ilyenkor? Az én esetemben? Egyetlen esélyem arra, hogy végre valaki "megjavítson" – és nem, nem így értem! – az, hogy egy cső ne működjön, egy mosogató elduguljon, vagy épp egy csap folyamatosan szivárogjon.

Tehát jön a vízvezeték-szerelő. Szegény srác, persze, nem csak a vízcsöveken szeretne dolgozni, hanem úgy tűnik, más típusú „problémákat” is szívesen megoldana. „Szóval, mióta vagy egyedül?” kérdi, miközben a mosogatónál matat. Én meg csak állok ott: „Ez most komoly? Nem érzed, hogy éppen egy szerelőt hívtam ki, és nem egy Tinder randira készülök?”

És persze, ő próbálkozik. A szerszámokkal való játék nem csak a csövekhez tartozik – azt hiszi, vicces. „Tudod, mindig van valami, amit meg lehet szerelni...” mondja, és valami sokat sejtető mosoly jelenik meg az arcán. Szinte hallom a fejemben, ahogy a romantikus filmek aláfestő zenéje felcsendül – de ez inkább egy horrorfilm.

A legjobb, hogy ő tényleg azt hiszi, hogy ez működni fog! Mintha a szivárgó csapom valahogy összefüggésbe lenne hozható azzal, hogy „szükségem van egy férfira”. Állítólag az „indítógomb” itt valahol van – de nem a konyhapulton, haver.

Amúgy is, miért van az, hogy minden szerelő azt hiszi, hogy én úgy élek, mint egy modernkori Rapunzel, akinek szüksége van egy hősre? Nincs szükségem hercegre, aki felmászik a toronyba – inkább egy, aki nem próbálja felhasználni a munkaidőt flörtölésre.

Mindenesetre, végre sikerül befejeznie a munkát. Végigment az összes sztereotip „mindent tudó férfi” poénon, mintha a „meg tudom javítani az életed” nem csak a csapra vonatkozna. Kifizetem, és akkor jön a „kedves mosoly”. Tudjátok, az a mosoly, ami azt mondja: „Talán nem csak a csap volt, amit meg kellett volna oldanom...”

De hát nem történt meg. És miért? Mert én egy erős, független nő vagyok, aki egyedül is elboldogul. Vagy legalábbis addig, amíg valami újra el nem romlik. Mondjuk, lehet, legközelebb csak YouTube-on keresek segítséget – legalább ott nincs szemtől szemben az a "hé, lány, nézz rám!" pillantás.